Nem magyarok korábban is dolgoztak a magyar sportban, ám ők megélték azt a korszakot, amikor együtt nélkülöztek a csapattal, napról napra dülöngéltek a csóriságban, ám a javítani akarás, az alkotás felkínált lehetősége motiválta! Ők voltak az úttörők. A maiak sima pénzhajhászok, akik simán lelépnek, ha nekik már nem annyira kedves a szitu.


 

Egyszerűen megtehetik! Ők mindet megtehetnek. Idejönnek nagy arccal, jól promótálva a kiválasztásukat, erős támogatást élvezve. Belazulnak, érzik a biztonságot, a menedzsereikkel okosan, szépen kipárnázták a jövőjüket, baj nem lehet alapon! Megérkeznek, Hegyeshalomnál, már ott térden állva fogadja őket a tömeg, amelyet alaposan felhájpoltak, meg hát tényleg a régebbi tények mellettük szólnak.

Pápaként tekintenek alá a tömegre, azok pedig eszik-isszák a szavaikat. Aztán az első koppanáskor simán beleverik a csúfot a közegbe, gátlástalanul belehazudják a nép arcába, hogy ők szép munkát végeztek, csupán tévedés, hogy az eredményjelzőn állandóan a csapatuk vereség olvasható. Kulcs mondat:” a fejlődés jól látható!” Ez a legerősebb érvük, legsúlyosabb gondolatuk, miközben a telefonjukra sandítanak, vajon megjött a százezer eurós fizetés!

Amikor meg beüt a vészhelyzet, simán bemondják a szerződésbontást. Amivel aztán tripla jól járnak, komoly összeghez jutnak, mehetnek új lehetőséghez, közben azzal viríthatnak: Magyarország válogatottját vezették! Előtte annyit kapnak kézhez, amiből még a kutyájuk unokája is bőven jól élhet egy halál unalmas belga tanyán!

Kacagva mesélik otthon: ezek a magyarok nem is olyan okosak!