Van egy (inkább több...) évtizedes tévhit, amelyet itthon mantráznak a futballal foglalkozó szakemberek. Nevezetesen, az olasz bajnokság nem a fiataloknak való. Namármost, amellett, hogy ez bődületesen nagy kamu, érdemes tisztába tenni a dolgokat. Az olasz foci tárt karokkal várja a taktikailag érett, alázatos, az ösztönből és ésszel is játszóképes ifjú labdarúgókat. Más kérdés, hogy ilyen fiatal magyar kevés van - egyelőre.


A labdaügyes focistákkal már a képzésnél kivételeztek, egész egyszerűen felmentették őket az alapvető taktikai fortélyok megtanulása alól. Az olasz futball pedig híresen rajong a taktikáért, ezért (is) nehéz befutniuk ott a magyar csiszolatlan gyémántoknak.

Balogh Norbert és Sallai Roland egyébként minden cinizmust félretéve ez a kategória. Mindkettő technikás futballista, csak elfelejtették nekik megtanítani, hogy a képesség semmit sem ér külföldön – főleg Olaszországban –, ha nem párosul intelligenciával. Többek között ezért hajtok fejet a 19 éves Sallai Roland előtt, aki addig nyüstölte a nyelvkönyveket, amíg alapfokon megtanult olaszul.

Felmérte, hogy egy tapodtat nem mozdul előre a karrierje, ha csak Baloghgal bandázik, és bevallotta, hogy hiába emelt csilivili gólokat félpályáról Felcsúton, most már inkább becipelné a labdát a 16-oson belülre, mert abból gól lesz, vagy ha felrúgják, akkor 11-es. Azt hiszem, ezt jellemfejlődésnek hívják, és a magam módján büszke vagyok erre a srácra, hogy ha nem is feltétlenül saját magától, de rájött arra, hogy mi kell a boldoguláshoz. Azért ez nagy dolog! Nem ő, nem csak ő tehet arról, hogy nem tudott 3, 4 vagy 5 védős rendszerben játszani. Baloghra nincs normális magyarázat: nyelvben sem erős, jellemben sem. Eltűnt, hazudozott, letagadta magát.

Norbi, ez nem csak Olaszországban lesz kevés, hanem bárhol. Tanulj meg viselkedni a pályán, az öltözőben és a való világban! Különben hazajössz levezetni a Nagyerdőbe...

 

fotó: fourfourtwo.hu