Erre most tessék, itt volt ez az összejövetel, ahol, ha nyer Ivkovics csapata, az nagy lépés lett volna a világversenyre. Tényleg, korábban nagyon nem volt egy súly és magassági egyensúlyban sem a két válogatott! Micsoda príma nevek pörögtek a horvátoknál, az után, hogy megszabadultak Tito marsall kutyás láncától, és végre kiadhatta magából a büszke, dacos horvát nép a fiait, akik odavertek a világ összes kosarasának.


Annyira, hogy futotta belőlük jócskán még az NBA-be is.  A jelen pillanathoz hasonlóan, csak most a piros kockás mez annyira nem volt erős, mint az amcsi bajnokság, pár menő ott maradt. És különben is, a hazai edzők is kineveltek pár olyan srácot, akik aztán majd bejárhatják a Föld összes támadó idejét.

Akkoriban a Petrovics tesóktól beájult a nép, aztán Radja, Kukoc, Tabak, sorban és szépen mutatták magukat és a horvát iskolát. Egy pillanatra visszatekintés a múltba: az egykori Jugoszlávia bombasztikus, fenomenális rangadója volt a Partizán-Jugoplastika Split bajnoki. Belgrád egyes csatornája adta a játékot a csarnokból, amiben még szabad volt dohányozni. Bokáig érő füstben mentek ölre a Góliátok, a fanatikusok a rosszakat öngyújtóval, a dinár aprópénzével hajigálták, és őrületes volt a hangulat. Ott nem lehetett alibizni a két nép békés körülmények között harcolt, egy labda segedelmével.

Csütörtökön magyar válogatott majdnem elkapta a horvátokat, ha nem olyan balszerencsések Vojvodáék, simán elkaphatták volna a háziakat. Viszont nem ment a móka, bárhogyan is rágörcsölt a csapat, talán emiatt rettentően sok - a végére kiderült - végzetes hiba okozta a vereséget. És ha a megannyi ki nem kényszerített rontás nem lett volna elég, a játékvezetők is szépen benyaltak a dicső múltnak! Ha valamire, akkor erre nem volt semmi szüksége a horvátoknak!