Luxemburgban még sikerült kiszívni az utolsó cseppet. Eddig az volt, hogy a Luxikat, Andorrásokat bőven meghívták afféle feljavító meccsekre. Könnyű prédaként, gyakorolni egy két figurát, laza gólokat pofozgatni, cserélgetni az embereket, kímélni az aranylábúakat. Ez is fontos poszt volt a világ labdarúgásában!


A magyar foci most ott tart, már ilyen statiszta szerepre sem óhajtják. A szövetségi kapitányi poszt odáig redukálódott, megmaradt pontos kifizető helynek, nulla kockázattal. Kicsit böfög a nagyhírű, senki új kapitány, aztán az égésnél rögtön visszaveri a labdát, mondván hulladék az alapanyag, ebből ez jön ki!

A luxemburgi meccs után Dzsudzsák Balázs keseregve gondolt a jövőre, nem látta, ki lehetne, aki letépné róla a mezt, sikerre éhes Akelaként harcolna vele az új vezérségért! Ezt is könnyű másra sámfázni, neki kellett volna felhúznia a csapatot. Az ő felelőssége szintén ott található, ugyan úgy, mint a döntéshozóké! Ott tart az elkeseredettség, hogy már a végső optimista sem tudja, mit kellene tenni?
Hiába ömlik a pénz a válogatottba, hiába mantrázza az elnök a magáét, ezek a srácok még véletlenül sem fogták, hogy hol vannak! Még mindig abban hisznek, hogy a Titanic nem süllyed olyan mélyre. De. Ennyi bukás után alap, hogy sokkal nevetségesebb lesz a magyar válogatott, amivel persze rögtön kalibrálják a magyar focit is! Most már semmi okuk sincs a vitézeknek, amivel mentegethetnék magukat a szörnyű bénázásuk alól!

Itt az idő, aki nem ért hozzá, távozzon!