Még nem volt 18 Kalmár Zsolt, amikor Pintér Attila berakta a Honvéd ellen. Az ETO akkor tájt a hullámhegyeken lovagolt, már csak hab volt a tortán, hogy Pinyő rálelt egy gyöngyszemre, és a Fehér Miklós Akadémián pallérozódó fiatalt bedobta a mély vízbe. Kalmár jól úszott, a következő meccsén gólt is szerzett, villámkarriert futott be, bajnok lett a Győrrel.


Pintér behívta a válogatottba, igaz, akkoriban ez nem érdem volt vagy kiváltság, kis túlzással aki ráért, az jött (copyright: Lisztes Krisztián). De Kalmár ráért és jött, olyannyira jött, hogy a Kazahsztán elleni barátságos meccset miatta látta a helyszínen Ralf Rangnick, a Red Bull Leipzig sportigazgatója. Kázsé – ahogy Győrben becézték – rögvest elment Németországba. Itt kezdődtek a bonyodalmak: Zsoltit, a magyar NB I felfedezettjét fel kellett zárkóztatni Lipcsében, de ez után sem tudott megmaradni Lipcsében. A Red Bull kikölcsönözte Dániába a Bröndbyhez, ahol szintén lemondtak róla, pont a héten olvastam a hírt, hogy a fiatal, amúgy nemzetközi szinten egyáltalán nem az, de még bőven harmincon innen levő Kalmárt a több játéklehetőség reményében a dunaszerdahelyi DAC vette kölcsön a Red Bulltól. Jöhetne az olcsó fordulat, hogy persze, mert Kázsé, ott nem kapott szárnyakat, egyébként tényleg nem. 

A lényeg tehát, hogy az 1995-ös születésű srác - akit, ne felejtsük el, Storck majdnem kivitt az Eb-re – három év után a harmadik külföldi országban próbál szerencsét. Németország és Dánia után Szlovákiában dobtak neki mentőövet, én valamiért azt gondolom, hogy ez a mostani lesz Kázsé utolsó nagy esélye. Ha Dunaszerdahelyen bizonyít, lesz még come back. De ha nem, akkor elraktározhatjuk, hogy volt egy rendes, talán túl rendes győri fiú, aki az NB I-ben parádézott, de az országhatáron túl könnyűnek találtatott. Lehet, hogy mégis Illés Bélának volt igaza…?