Sírtak a britek, pedig ők aztán tudják, a forró teával meg a döntetlennel nem nagyon lehet játszani! A Juventusra is ráhordták az utolsó kenetet a torinói lepel után, erre tessék! Feltámadtak!


 

Egy nappal korábban, vagyis kedden a Barcelona csipásai lettek orrba törölve! A római vakáció nem úgy sült el, ahogyan képzelték! Pontosabban leégtek! Már az is csúnya lenézés volt, hogy a fiatalokat tették az első sorba, finoman jelezve: ők már simán tudják a befutót, nem fárasztják a szép paripákat, majd elintézik a kicsik az egészet! Menjen tovább mindenki, nincs itt semmi látnivaló!  

A Barcelona kiesését követő kárörvendő nevetéstől még most is folyik a népek könnye! Szerencsétlen hollók, megint kiénekelték a sajtot a szájukból, hiába mesélt erről La Fontaine pár évszázaddal ezelőtt!

Szerdán meg a Real hascsikarása késztette görcsölésre a fehérek fanjait! Förtelem, amivel a madridiak saját pályán előálltak, ugyan az a pocsékság, mint egy nappal korábban a másik ájult csapattól. Persze jött a szokásos Realos segítség, bár a Juve elleni, nicsak éppen véletlenül utolsó pillanatos eseményhez nem kellett sok ész, angol játékvezető meg pláne nem! Benatia amúgy sem arról híres, hogy okos megoldásokkal élénkíti védő munkáját, nála az erő jobban ható. Nem volt okos dolog cseppet sem hozzáérni a már éppen összecsukló spanyolhoz! Aki már akkor homorított, ahogyan belépett a 16-on belülre! Azt várta, izgult, valaki hozzáérjenmár! Úgy lett!

Naná, hogy 11-es, ahogyan az örökös kiállítások is mindig a Real-t segítik, a hatalmas blöfföléseket a bírók mindig teli szájra veszik, és sípolnak, végzetesen, de befolyásolóan!

Ha tényleg akkora mágia a köpködő kobra Zidane, hogyan nem volt képes meglátni a csapat vesztét?

Az olaszok meg sírhatnak, idén sem érnek oda.