A BME-Rubeola futsal osztályozóra minden adott volt. Az ordibáló, örökké veszekedő, de különben övéit torkaszakadtából bíztató, két különböző népesség, más-más bolygókról, hiszen a független bírói ítéleteket rendre problémásra hozták ki! Szépen szeparálták őket az egyetemisták üvegházában és a csekély számú szellőző berendezésnek köszönhetően egymás zsebébe csurgatta verítékét a kiabáló szurker és a csak talpon álló nézelődő!

Az első matek egy-egyre zárult, amely igazából senkinek sem jó, de ha már így adta, alapból lehetett gyomrozni egymást! Két fiatal, ám cseppet sem megszeppent csapat feszült össze. Sok szép foci nem látszott a apályán, annál inkább Jászai Marizás vagy modernül, embéegyesül hentyzés folyt. Ez az, amikor a parkettán kamura dobálták magukat a srácok, a felcsúti elődhöz méltóan.

A sporik meg persze rácsúsztak, ették-itták a mutatványosok szemfényvesztését! Komoly görcsölés hömpölygött a pályán, a kapuk csak olykor álltak nagy tűz alatt! Elég kritika az egyik csapatra, ha a rutinos, akár csúfolásból, akár lenézésből öregezhető kapusa a legjobb játékos! Úgy elég nehéz felsőbb osztályba kerülni, ha a két meccsen összesen befolyt egy akciógól, azzal nincs sok keresni való. Pedig a csömöriek rengeteget tettek az osztályozóba, mondjuk a BME-sek sem sorsolással vagy bármilyen okossággal került ide!

Talán a tapasztalatlanság, esetleg az izgalom vagy a fáradtság okozta, a vendégek egy könnyű labdát eladtak, lerohanásból büntettet a BME! 1 perc 38 másodperccel a végső sípszó előtt már nagy terveket nem lehet szőni. Jött az 5 mezőnyjátékos verzió, a Rubeola lehozta az este nagyszerűt alkotó legendát, Nagy Zoltánt, ám ebből sem fakadt ki az amúgy feljutáshoz elég egyenlítés!