Érdekes srác ez a Balázs Attila, már régen is sokat agyaltam azon, milyen lehet zongoracipelőnek lenni a sportban. Pedig a recept tök egyszerű: áldozd fel mindenedet, néha a profilodat is egy szent cél érdekében. Ott van mondjuk Dárdai Pál: itthon mindenki „nyolcast”, azaz támadó középpályást nevelt belőle, Berlinben újra installálták, és lett belőle egy szürke „hatos”, labdaszerző, szűrő. Megértette, felfogta, beállt a sorba, a többit tudjuk, ő a Hertha klubrekordere, nála többször senki sem játszott kék-fehérben.



Jöjjön egy ellenpélda, csak, hogy értsük, mennyire nem könnyű, hogy úgy mondjam tudatosan kinyírni a saját egódat a csapat érdekében. Neymar nem bírta elviselni, hogy mindig csak második lehet Messi mögött, s amint belengették neki a nagy lóvét, rögtön elhúzott Párizsba első számú sztárnak lenni. Így is lehet…
Na, de milyen lehet itthon a legnépszerűbb férfi sportoló árnyékában létezni? Balázs Attiláról alig tud bárki bármit, miközben lassan kezdjük bemagolni Nyíregyháza nevezetességeit egy tök jó gyerek, Fucsovics Marci kedvéért. Közben Balázs Attila élettörténete maga a megtestesült misztikum vagy inkább a közöny tárgya, pedig ennél sokkal többet érdemel.
Két sztori: Liége-ben a két elbukott egyéni után jött a páros, s utána faggattam a srácokat. Egy maratoni ötszettes után nem alakoskodnak a sportolók, főleg, ha nem teljesen egészségesek. Atti sem tette, viszont öröm volt hallgatni azt, amilyen bajtársias szeretettel beszélt Fucsóról. „Tudtam, hogy nekem kell kihúznom őt a gödörből, láttam, hogy maga alatt van” – mondta nekem, amiből abszolút az jön le, hogy ennek a fiúnak (30 éves amúgy…) van szíve, és örömmel hajt a csapat sikeréért.
A másik teljesen friss: a budapesti challenger tornán Marci Atti ellen játszott az első fordulóban. Az első szettben Atti hasított az elején, aztán összerogyott és Marci gyorsan lerendezte a dolgokat. „A halálomon voltam, zihált a szívem, alig kaptam levegőt, de nem tehettem meg Marcival és a magyar közönséggel szemben, hogy feladom. Küzdöttem, amíg tudtam, de Marci és a betegségem legyőzött. Remélem, Marci megnyeri a tornát. Megérdemelné!” Hát, igen, így is lehet…
Remélem, Atti is magasabb polcra kerül. Megérdemelné.