Igaz, csak abban a részében, amelyet az ég egy adta világon senki sem figyel! Mindenki, aki fontos, ugyan hümmögve bólogat, meg nagy dühösséget feszkót mutat, aztán semmi!


 

Valami kicsi mégis bezizzent, hiszen a jól kibélelt dán szakállas demonstrátort magához kérette egy szövetségi szakmai grémium, de aztán ebből sem lett akkora veszedelem.  Nem úgy, mint Németh András esetében! Maradt a csöndes belenyugvás és a jövőbe vetett vak hit. Aminek- már nem a vak hitnek, hanem a jövőnek - most kellene valahogyan lerakni a fundamentumát.

Úgy fest, a lassan lejáró határidő, a vb 15. helye meg a világ előreszaladása együttesen sem elegendő hajókürtnyi riasztó az ébredéshez! Minimális hőbörgés után maradt a hátradőlés. Ez a roppant szerény eredményeket produkáló, de hatalmas mentségeket bemondó kapitány tudja, mihez kell kezdeni a 2020-as olimpiára.  A vezetőség meg benyelte. Azt is belemagyarázták, a magyar közvélemény mennyire elviselhetetlenül eredmény centrikus. Mohó. A régi időket mantrázva nem veszi figyelembe, hogy akár Argentína is komoly erő a vakszos palettán.

Aztán erre a cudar hangulatra az öcs rádobott egy akkora lapáttal, hogy a fal adta a másikat! A Siófok edzője, aki éppen Rasmussen szövetségi kapitány tesója, bevetett egy újabb románt a csapatába! Aki Franciaországot azonnal hatállyal otthagyta a magyar bajnokság jelenlegi 5. helyéért. Igaz, ez a Siófoknak előrelépés a tavalyi végállomás 8. helyhez, de ez még nem BL induló hely. Ahová tervezik magukat. Egy román, aki elveszi a helyet a magyarok elől, ráadásul garmada pénzért! Micsoda egy szemfényvesztés, mekkora indokolatlan bőkezűség!

Aztán ha ez a játékos hazamegy a román válogatottba, tele hassal, nevetve ad jó tanácsokat, hogyan kell a magyar válogatottat kifirkálni a nemzetközi mezőnyből. Ha úgy adja a szitu.