Egyszerűen bámulatos volt, ahogyan intézkedett a nemzeti csapat. Bár az Eb csoportmeccs eleje beletett pár fordulatot, jött a nagy kiegyenesedés, ebből tovább nőtt a nagy ellépés a végére pedig a nagy megnyugvás a siker elérhetősége láttán! Minden bejött, pedig korábban és látva a harmatos mérkőzéseket, nagy esélyt nem adtak a magyar nőknek a hivatalos jelzéseken kívül!


Tökre jól ment a játék. Korábban meglehetősen egykaros volt a teljesítmény: a védekezésben erősebb volt a mutatás, elöl viszont elment az erő, nem volt önbizalom, tiszta görcsöléssé vált az egész. A spanyolok nem a kedvenc ellenfelei a magyaroknak, bár manapság már kit lehet annak nevezni, annyira kiegyensúlyozott a mezőny. Az összes nép megtanulta a kézilabdát, nincs már nagy újdonság, és a végén mindig a norvégok a győztesek. Ebből most egy kicsit ki kell venni, hiszen a mindenható északiak feketére égtek, nulla ponttal evickélnek a középdöntőbe. A szerda este viszont a magyar bravúrról szólt. Az összes hölgy keményen beletette magát a menetbe, a korábban sokszor önkéntelenül berántott fék sem fogott egyáltalán, a zűrös időben is makacs, határozott maradt a válogatott, a kapuban meg Kiss Éve brillírozott! A spanyol ellenfél harcos női számára nagyon idegesítő lehet, amikor bepróbálták az összes fineszüket, rövid fölső, hosszú alsó, hétméteres, átlövés, a végén meg ott egy penge magyar kapus nő, akiről kipattant a labda, egy támadásból akár két védést követően is. Ez lehetett az igazi morális kiütés! Így volt jó. A sokat szenvedett támadójáték eredményesbe fordult át. Éles meccseken eddig jobbára rossz felé húzott a labda, kényszeredett akciók szövődtek, szerda este minden baba volt!