Menj, menj, igazolj Rudolf, ki tudja, meddig mehetsz, kurjantanak az egykor minőségi játékosnak kikiáltott játékos irányába! Magyarország sportért, azon belül a labdarúgásért reszkető népessége előtt porladt semmivé, áh, nem, inkább megélhetési fodbalistává Rudolf Gergely. Aki annak idején zömök megváltóként érkezett a hazai sampionátóba, majd a nemzet válogatottjához! Most meg ott tart, hogy tavasszal 10. klubjának kezdi leadni számlatömbjéből, az aktuális utaláshoz szükséges hivatalos papírt.


 

Nem indult ez ilyen kacifántosnak! Franciaországban keményen csapatták őt a társak, mégis megállta a helyét. Valamiért aztán csak a könnyebb utat választotta, elégnek érezte azt a tudást, amit Nancy-ban ráraktak! A harcossága is kellő volt, visszahozták a nyírségi fiút, ezúttal Debrecenbe! Nem is ment rosszul a játék, szépen odatette magát a bajnokcsapat formás testéhez. Aztán a jóból a még jobba kívánkozott, utólag bemondható: itt csavarta ki magát a fősodorból! Persze mindenki annyira csapja el az életet, amennyire neki jó! Rudolf olasz kirándulása is inkább lájkvadászat volt, látványos trükközés, mint sem egy magyar labdarúgó karrierjének izzóan fényes állomása. De hát nem Rudolf az egyetlen, akit a pénzes zacskó zörgése jobban izgatott, mint a hosszú távú gondolkodás! Tényleg! Ezek a szabolcsi-hajdúsági srácok csak a nagy pénz vonzásában élik lelakott életüket?

Igen, Dzsudzsák Balázs, Bodnár László, csak hirtelen két fickó, akik simán többre is vihették volna, mint a Best magazin celeb rovata, Palvin Barbarával összeláncolva, PR szempontból. Ez inkább Dzsudzsák szerepe volt. Rudolf Diósgyőrben speciális maradandót alkotott! Azon szórakoztak a népek, hogy az ottani egy góljáért a gazdája 84 millió forintot égetett ki a pénztárcájából. Ez még az ultra gazdag tulajdonosnak is sok volt.

Most meg az zembéegy menekülő csapata, a Kamilla Fürdő. Ahol megint szépet lehet szakítani, kevés befektetéssel!

 

Eriggyé! Ahogyan Szabolcsban, Hajdú-Biharban mondják!