2-1-re nyert a nemzeti csapat a beton kemény görög csapat ellen! Szép volt fiúk! Végre nem kell egész nap lehajtott fejjel kullogni a szokásos ”vállalható” vereség gagyi magyarázatával, nem kell ismét hallgatni még a legkedvesebb óvónők epés megjegyzéseit a semmibe lötyögésről, a hentes durva szóvagdalkozásait, szóval csúcs ez az érzés! Nem lehet elégszer kimondani, leírni: győzelem!



Ami a legfontosabb nagyot mentek a játékosok, érződött az erő Rossi tréner elméletéből, egyik ámulatból a másikba esett a néző, olyat hoztak a magyarok! Most férfiak voltak, harcosok, konok katonák! Összejött, amiről csak hírből hallott a magyarság: a piros mezes bátor tábor lakók nagyon odatették magukat! Az a két gól, amit összeszerkesztettek, maga volt a bámulat, eddig talán összességében nem passzolt ilyen pontosan a csapat, mint az első gól előtt! A másodiknál meg egyenesen parádé volt, ahogyan tűz alatt tartották Barkas görög kapus, és nem keletnémet büdös kisteherautó kapuját! Leesett állal sasolta az akciót a televízió előtt nyögdécselő emberfia, beájult a cucc miatt! A második félidőben az jött, amiből bajnoki aranyat akasztottak a Rossi edző által felkészített Honvéd játékosok nyakába! Fegyelmezett védekezés, szenzációs kapusbravúrok, nyugalom, karakteresség, győzelem! Ami egy kicsit feszkóba tette a második 45 percet: okosabb labdakihozatalokkal jobban meg lehetett volna cincálni a görög csapatot, de összességében nem volt az rossz! A védekezésben a fejjátékon kellene erősíteni, mert a védők rendre vereséget szenvedtek a párbajokban, eléggé reszketeg volt ez a rész! Különös volt a keszeg fehérorosz játékvezető ítélkezése! Megmagyarázhatatlan módon nyelte be a görög színészek drámai előadását, okkal, ok nélkül szabadrúgásokkal jutalmazta a fetrengéseiket, halandzsázásukat! Egyszerűen felfoghatatlan mennyiségű, nyilvánvalóan rossz ítéletet hozott! Különben meg ezt is kibírta a csapat, elviselte a sorozatos igazságtalanságot!


Ja, amúgy van élet Dzsu után!