Szaúd-Arábia válogatottja felhozó mérkőzést játszott Németországgal! Már az is nagyon erős, hogy őket hívták partnerségbe, nem egy lefekvős meccsre. A politikát most nem kellene belevarrni a sztoriba, vélhetően azért kérték őket, mert megfelelő ellenfélnek tartották az arab válogatottat. Őket, és nem a magyarokat, akik annak idején a huncut, jól megmondós, beintegetős Torghelle Sándor apafejkedésével csúnyán odamartak Oliver Kahn bandájának.


Ott tart a világ labdarúgása, hogy szinte minden csapat előrébb tart, legalább is így meghívás tekintetében, mint a magyar. A klottgatyás hungarikumokat már csak olyanok kérik fel esetleg partnerségre, akik még nem hallották, hogy meghalt Puskás Ferenc és Grosics Gyula. Olyanok, akik megálltak a mátrixban, lemaradtak a magyarok Andorra és Luxi elleni döglesztő csörgéséről! Ők az ausztrálok.

De vissza Szaúd-Arábiához.  A szurkolók Leverkusenben ünnepre készültek, könnyű prédának, jól felhozó, megkeményítő ellenfélnek tűntek a félsziget-lakók. Ennek megfelelően a német közönség is bekészült, persze ők mindig transzba esnek, ha „A mannschaft”  látható. Erre tessék, majdnem megégtek a germánok! Olyat pörögtek a már egyáltalán nem gyáváskodó, korábban súlyosan hempergő, minden egyes belépőt halálként eljátszó arabok, hogy csak bámultak a vb csillaggal teletűzdelt németek! A meghívottak gyönyörű támadásokat vezettek, taktikusan építkeztek, férfiként mozogtak a pályán. Gyors labdakihozatalokkal, magabiztos labdabirtoklással szépen zavarba hozták darabosékat! A helyi közönség olykor felszisszenve figyelte, hogyan húztak ziccerig  az arabok. A végén persze győztek a dajcsok. Megdöbbentő volt itthonról figyelni az arabokat,ezek után a magyar válogatottat már csak ebédre fogják meghívni! Focizni biztosan nem, mert abból akkora égés lenne,bekormozódna még Telki is.

Döbbenetesen elszaladt a világ, már a régebbi gyengék is erősek, csak a magyar válogatott kobraszemes vezetője látja a fejlődést. Hátra és lefelé!