És nem a csömöriek javára, aki alulról szagolják a mezőnyt! A Dunaferrt korábban még a bajnoki cím esélyesének is tartották, aztán néhány komolyabb pofont megcsapta őket, lejjebb vették magukról a terhet, majd fel-feltámadva nekifutottak az eredeti, óvatos, akár még véghezvihető elképzelésnek.


Ugyan Szombathelyen kikaptak, saját hibáiktól dőlt dugába a tervük, a Berettyóval egy ziháló mérkőzésen lehozták az egyik pontot a nevük mellé. Azt is megúszták, az új év meg felizgatta őket a csömöri kirándulással. Péntek este csurig telt a helyi csarnok, a 10 ezres település futsalért izguló népessége feszülten várta, mikor szakad meg a lokális harcosok pocsék sorozata. Ehhez a kiugráshoz ugyan nem a legoptimálisabb ellenfél volt a Dunaferr, de a háziak a szezon elején elkapták a Szombathelyt is, sőt az egyik futsal guru belengette az Újváros elleni meglepetést! Mereven indult a mérkőzés, a hazaiak óvatosan mozogtak előre, a kapujukat óvták, a vendégek meg nem annyira éreztek kedvet, görcsöltek vagy mi volt velük, semmi nem jött össze nekik. A kezdő húsz perc az öt legfelejthetőbb első félidő rovatban bőven felfért a dobogóra. Aztán a szünet után felpörgött az egész mezőny, a látogatok egy kicsit több szenet tettek a lapátra, jobban is izzott a kazán, a gól viszont nem jött, a kapufát forgácsolták vagy a Rubi kapusa csillogott. Sőt a 30. percben Husz egy dögös támadás végén becsöngetett, ettől még jobban lelkessé vált a Robeola, a vendégek kínját növelve. A határidő a legjobb motiváció, négy perccel később jött az egyenlítés, aztán továbbra is semmi a Dunaferrtől. A végére Fehér edző bevetette a nagyon látványos, de végtelenül kockázatos 5 mezőnyjátékos formációt. Az utolsó percre bejött a varia, a győztes gólt megszerezte a Dunaferr.

Kikapott a Rubeola, a csömöri nézők viszont büszkék voltak a csapat teljesítményére! Ez tisztára olyan, mint egy üzemi lap tudósítása!