Egy labdarúgó ne gondolkodjon! Az már régen rossz, ha nem azon villámlik az agya, hogy csavarja fel az őrületig a bekkjét, milyen akaratos mozdulattal csőrözze a ballont a kapuba, miként csúfolja meg a rátámadó bikficet! Abban a pillanatban, ahogyan a labdarúgó szélnek ereszti esze járását, tehát bekapcsol a vészhelyzet jelzője, ez a típus nincs a pályán! Megtalálhatatlan az öltözőben.


Csak azon tekercsel, hogyan lehetne minél gyorsabban kipaterolni ezt a követelődző csókát, aki csak kér, nem hagyja őket a jól megszokott dagonyában. A semmittevés oligarchái rátelepednek azokra is, akik még éreznek elhivatottságot, elszántságot! Pokolba velük, dehogy futunk, kondizunk csak úgy! Minek? A pénz akkor is ott a számlán, ha a semmit tettek cserébe, meg akkor is, ha kifacsarták, szétzúzták az ellenfelet!

Gondolkodnak, de csak gonoszsággal! Ha kicsit tovább lépnének saját sértettségükön, még jobban i s kijöhetnének ebből a helyzetből! Ha látnák rajta, hogy elégeti az erejét, kanos, szárnyal, harcos, bátor, dacos, akár még többet kizsigerelhetne a menedzsere is. De különben minek? Így is szépen jön, kár ide ugrálni!

Szóval a diósgyőri puhapapírok megsüthetik a tudományukat! Hiába sírtak ki maguknak új edzőt, a Juan Pablo Ernesto Garcia Busai Del Gonzó, nem tett hozzá semmit! A csapat lassan, komótosan ballag a másodosztályba! Egész jó lesz az NB2 stadion mezőnye! Kész lesz a Vasasé, a DVTK már pompázik, jöhet az újszagú épületekbe látogatóba a Budaörs, Szolnok. Büszkén áll a stadion, a semmire!

Az M4 felvezető műsorában a miskolci arcok minden különösebb teketória nélkül köhögték fel a szokásos mantrájukat, de már nagyon röhögtek rajtuk!

Stadionavató, egy gólos vereséggel!

Akkor most ki a hunyó?