Talán ez volt az első alkalom, hogy az olimpia szervezői beengedték az NBA mutatványosokat, pedig aztán ha valahol kőkeményen dolgozott a pénz, akkor ez a brigád az volt! Ennek tagja volt Drexler, Bird, Robinson, Johnson, Jordan, Malone, Stockton, Mullin, Laettner, Pippen, Ewing, (nem az olajos, balhés tévésorozatos családból), Barkley, velük a legendás szövetségi kapitány, Chuck Daly.


A fickók olyan perfomanszot toltak az egész olimpián, amitől kiállt az ember lélegzete. Kissé kényelmetlen volt nekik, hogy szigorúbb szabályok szerint játszottak és ma már tökre szokatlanul, csak két bíró ugrált körülöttük! Tényleg zseniálisak voltak, pedig az ellenfél is elég baba csapat volt! Horvátország válogatottjában olyan géniuszok pörögtek, akik most, 30 kiló súlyfelesleggel is simán megcsapnának bárkit!

Hát még akkor! Petrovics, Radja, Kukocs, egészen nagy pengék voltak akkoriban! Bárkit legyőztek! Kivéve a Dream Team-et! Az amcsik bravúros előadást tartottak minden egyes meccsen, cseppet sem lazultak, kőkeményen ütötték verték az ellenfelet! Az mindenestre elég furcsa volt, hogy Larry Bird, a Boston történelme, hason feküdt a kispadjuk előtt, úgy nézte a többieket! Meg azok a vicces kis rövid gatyók, nem a mostani földig érő textil, ah, micsoda látványosság! A döntő minden pillanata komoly szenzáció volt, az összes résztvevő beleadta a végső erejét. Szuper kis meccs volt, káprázatos felvonulással! Az élvezetből semmit nem vett el a múlt szürkesége!