Egy kéz elég lenne megszámolni őket! Senkit nem érdekel, merre tart a világ kézilabdája! Meghökkentő az is, hogy a tavaly nyáron vb. 5 helyre érkező junior válogatott sem kapott zajos elismerést!


 

Az első meccsen a horvátok ütköztek a szlovénokkal! Már a 18 évesek között látható, hogy ez a két nép, miért tartozik rendszeresen, bármilyen labdasportban a világ élvonalához! Megalkuvást nem ismerő harc, nagy alázat, tökéletes fizika állapot! Tisztára ugyanolyan életérzés, sportmutatvány, mint a felnőtteknél! Már az alapoktól kemény a követelmény, ennél az országoknál nem kötelesség a válogatottság, hanem elismerés, megtiszteltetés, belépő a nagyok közé!

A magyar csapat első ellenfele a norvég válogatott volt! Az egyik vendég, akit tutira látni fogunk a felnőttek között, a legegyszerűbb módszert választotta a góllövéshez! Felugrott a csillagok közé, iszonyatos erővel beverte a kapuba a labdát, aztán leérkezett a földre. Ola Romsaas, így hívják a több méteres vikinget. Csak azért nem lett halász, mert leér a lába a tenger fenekére, úgy meg nem megy… Elképesztő fürgék voltak a norvégok, egy lerohanásnál hárman várhatták a magyar kilencesnél a labdát, gólra éhesen! Ezek a gallyas emberek igazából nem is tudják, most hol vannak! Érdeklődtek, merre találják a kikötőt ennél a Balti tengernél? Aztán amikor kiderült, hogy a Balaton part, teljesen kikészültek! Az egyik srác, egy részben izlandi gyökerű, azt mondta róla kedélyes vezetője viccesen: félig norvég, a másik felét nem ismeri! Megdöbbentő volt a csapat egység! Reggelinél, ebédnél egyszerre álltak fel az asztaltól, csak akkor, amikor mindenki befejezte. Ja, és a tányérjukba annyi ételt szedhettek, amennyit megesznek. Nincs maradék, inkább háromszor fordulnak.

Norvégok.