Szóval ez a hétvége elég sok súlyos arcra eséses sztorit hozott! A legfurcsábban a DVTK járt. Ez a csapat a stadionjuk átépítése miatt köztudottan hosszú ideje fedél nélküli, ágyra járó, nincs otthona! Ennek a többszörösen káros következménye: akármennyire is markáns és hűséges fanok a miskolciak, a buksztárcájukat szépen kitakarítja egy kirándulás Debrecenbe, hazai pályára!


 

Valószínűleg a klub is szépen égeti a pénzt a bérleményért, elvégre csak az egyik legmodernebb stadion a Kárpát-medencében! És akkor megérkeztünk a szombati csoda témakörhöz! A Fradi elleni létfontosságú, és amúgy is kiemelten érzékeny meccs előtt nagyon bíztak a „hazai” Diósgyőriek, hogy az ország második legjobb stadionjának a gyepszőnyege makulátlan lesz, vagy legalább megpróbálja utolérni az ékszerdoboz, Pancho talaját! Debrecenben a fűthető gyepszőnyeg alapszolgáltatás, olyan, mint a Zsiguliban az átlátszó szélvédő, a kerek kormány és az ablak mellé szóló ülés! Ehhez képest egészen irracionális, és felfoghatatlan látvány fogadta a csapatokat, nézőket! A gyepszőnyeg egyik része tiszta Wimbledon, mint ha komplett pályagondnok szakasz felügyelte volna a zöldet! Egyenletes színű pázsit, a fűtést igazoló kifogástalan állapot! Ám másik részen pedig egy falusi pálya jellegét adta a Nagyerdei! Találomra letraktorozott játszótér, a toló lap jól látható nyomával, pluszban még megfagyott talaj! A labdát, legalább is a tévén keresztül nem lehetett látni, szemmel követve fárasztó volt kisilabizálni, hol a laszti! 

Ettől azért lehet, hogy egy kicsit többet vártak a lakbérét cserébe! Lehet, hogy a helyiek közül nem tűnt fel senkinek, hogy a pálya egyik rész makulátlan, a másik pedig szánhúzó kutyák terepe?