Semmi olyan mutatvány, ami meghozná a befektetett munka, pénz eredményét! Pedig a türelem töretlen, örök a bizakodás, ám mindig ugyan az a vége a sztorinak! Jöhet erős ellenfél, gyenge csapat, a július közepe a végállomást jelenti a klubnak! Az edző marad, a szekér halad. Lassan történelmi magasságba emelkedhet a múlt érvényessége.


 

Egy kör, esetleg kettő, de abban már benne van a bravúr, közben az ígérgetés kifogyhatatlan, az esélyesség optimizmusa örökzöld. Amit aztán szépen letörnek holmi, éppen hogy csak összeterelt csapatok. Amelynek a játékosai igazából a repülőtéren, rosszabb esetben a buszpályaudvaron látták először egymást, és még is ők jutnak tovább.

A csütörtök esti 90 percet pedig úgy lehet felejthetővé tenni, hogy segítségül kell hívni a „Man in black” című film „K” ügynökét, meg az ő varázspálcáját! Az a villantós francság, ami a végső törlést hozta a bámészkodók agyában! Ennek a használatával gyorsan ki lehet ütni a népek emlékezetéből a rossz képeket! Mondjuk, nagy terjedelmet nem igényel a művelet, hiszen sem az egyik, sem pedig a másik oldaltól nem látszott semmi. Ha a továbbjutó nem néz szét saját maga körül, a következő lépésben irgalmatlanul arcon csapják, annyira gyötrelmesek voltak ők is.

A másik vonalon, a kicsit szerényebbek legalább talpon maradtak! Az ő esetük még kevesebb reményt hordozott, az idegenbeli 3-1-es vereség simán az ellenfél továbbjutását adta! Aztán tessék csak figyelni: valami megkattant a magyar csapat játékosaiban, nagyon beletették magukat! Már a mérkőzés elején elkaparták a hátrányukat, sőt egyre jobban beleerősítettek, alaposan megszórták a rettegett azeri ellenfelüket! Ennyit tesz, ha nem kell órákig repülőzgetni, vicces távolságok megtétele után tankolgatni, és a fontos afrikai játékosok is engedélyt kapnak focizni!