Manapság Belgiumban, Hollandiában bringáznak versenyszerűen és hivatásosan, és hát olyan szintre jutott ennek közvetítése, hogy egy versenyen egyesül a Nat Geo és a Spektrum adása! Az amúgy tévé nélkül nem feltétlenül pontosan követhető sportot nagyon szépen filmezett  földrajzi  ismeretterjesztő sorozattá alakították át!A rengeteg kamerával precízen látható, hol tartanak a keszeg alkatú sporik, félelmetes panoráma tárul a nézők szeme elé, főként a helikopteres  mutatásban! Gyönyörűen látható a házak rendezettsége, a települések nyugalma, az utak minősége. Úgy komponálja az operatőr a valóságot, hogy egyensúly alakul ki a verseny és a domborzat izgalmai, érdekességei között! Egyformán érdekes, hol tartanak a drótszamarak lovasai, meg milyen a belgák élettere!


 

Érdekes tapasztalat, hogy ott minden cseppnyi területet kihasználnak, míg idehaza arra buzdítanak, hogy a magyar földet tegyék parlaggá, vágják ki a gyümölcsfákat, szőlőtőkét, maradjon parlagon az egyébként kitűnő talaj!

A bicajosok meg száguldanak a hol biliárdasztal simaságú aszfalton, hol dobáltatják magukat a francia, belga ősköves ugráltatós utakon! Az még komoly kérdés, hogy a több tonnás tonhal rajhoz hasonló üldözők fejében milyen gondolatok csavarognak? Istenem, add, hogy ma 138.-ik lehessek a tegnapi 179-hez képest!

A közvetítés legerősebb pillanata az volt, amikor egy az átlagosnál is vékonyabb belga sportoló úgy érkezett a célba, amely természetesen egy emelkedő végén volt, tehát még egy csavar a 3 órás futamon, szóval befutott a célba és semmi, de egyáltalán nem látszott, hogy ő most egy kegyetlen sprint után zárta le a versenyt!

Semmi ugráló mellkas, szembe csorgó veríték, elájulás!

Abból én is kérek, amit ez a srác ivott!