Jött is a sóvárgás, hogy majd bezzeg a Telekom Veszprémmel tutira megmutatja ez a kis köpcös férfi, nyugalom, érti ő a mesterségét, csak hát béna a magyar kézilabdás, tré az utánpótlás, nem értik őt, és különben meg semmiről nem tehet. Viszont pont belefért a svédek elleni családlátogatós, nulla következményt hozó két edzőmeccs!


 

Ljubomir Vranjes válogatottan sovány mentegetőzésénél még a vágott szemű kirgiz apacs, Dujsebajev szövetségi kapitány is őszintébb volt! Ő legalább bevállalta, hogy hibát követett el, hallgatott a rossz súgóira. Nagyon tökösnek tűnt, amikor először felírta magát a hibázók listájára, viszont harmadik alkalommal ez már nem erénnyé, inkább lapos meneküléssé vált! Elhasználta a hitelét, mehetett is világgá!

A klubcsapat az más! Ott Vranjes tanár nyelvezetét szépen értik, nincs sehol egy kóbor magyar sem, tehát adott a mutogatnivaló témázás biztos hozadéka! Mikler Roland úgy is teszi a dolgát, ha nem megy a többiek közé időkérésnél! Tehát a BL-sorozat! Ez számít csak Veszprémben, a többi alacsony jövedékű, kötelező esemény! A magyar bajnokságban a Szegedet simán intézik, akkor is, ha a bozontos szemöldökű spanyol színtiszta idegeneket hozat magához!

Alapszolgáltatás a magyar arany! De a BL az más! Ez a nagy fokmérő, a kézilabdázás Bocuse d’ Ore-ja! Aki ott diadalmas, az valaki, a többiek csoportos illusztráció! A Veszprémnek jött egy zacskó az elején, oké, oké, nincs egyben a csapat, új a mester, séta légzés, tovább! A másodiknál már hallatszott a felszisszenés, talán még hárítható esetté gabalyodott a vereség. A harmadik nyeretlenségnek már súlya is volt. Levegősen, de még mindig volt értelmezhető kifogás! Közben nyertek, de a nagy reccsenést a Kiel elleni nem vállalható vereség adta.

Érdeklődve figyel a nép: mi lesz erre a magyarázat…