Úgy látszik Huszti Szabolcs megneszelte, esetleg belátta, hogy idegenben már annyira nem kapkodnak érte. Talán egy laza pillanatában összegzett: amit lehetett, persze valutában, kihozott ebből a labdás sztoriból, nagy kalandokba már nem vág bele, plusz érzelmi toldásként erre jött a fedőszöveg, hogy a család mennyire fontos, meg minden!


 

Tehát: tavasszal az embéegyben oszt pár labdát, a hamu könnyű meccsek után a nyilvánosságnak lemorzsol majd pár világlátott okosságokat, összességében nem kevés pénzért. (Ha Huszti egyébként úgy viselkedik majd az itthoniakkal, mint azokkal a magyar újságírókkal, akiket külföldi munkái alkalmával, annak idején parádésan megszégyenített, akkor abban nem lesz sok köszönet, lévén a mogorva fejű, már akkor érdekes típus néhány firkászt szépen megvezetett. A tovasuhanó csapatbusz ablakából kaján, enyhén szánakozó mosollyal az arcán lenézett, a rá órák óta váró, akkor tehetetlen galacsinná zsugorodó firkász emberre.) 

Hogy meghúzta Magyarországot, különös, meghökkentő eset. Ide aztán senki sem várta a nagy gázsiért éppenséggel Kínába is elvándorló személyt! Nincs ebben semmi irigység, tegye, amit engednek. Különben meg nagy pacsi neki, meg a menedzserének, hogy utoljára, igaz, nem a korábban megszokott hatalmas pénzt, de idehaza azért jelentős fizetést kialkudott! Sikerült a szépen, messziről is jól látható, nagy gázsit leakasztania. Jött még hozzá egy kis fagyaszó magyarázkodás, hogy a válogatott nem pálya! Amúgy a 12 év után visszatérőről nagyon jó a véleménye a még Videoton edző, Nikolicsnak. Kalandra fel! 

Huszit esete akkor is elgondolkodtató. Tovább bővül a megbízhatóan fizetett, labdarúgó elfekvő osztály.