Elkezd variálni a honfitárs esze, ide számol két pontocskát, akkor a másik ennyivel úgyis kikap, pont annyival, de közben saját csapata szépen összeveri az ellenfelét, ettől simán a döntőbe is képzelheti magát! Nahát, ezekből a variabútorokból még soha az életben nem jött ki, nem hogy jól, de inkább sehogyan sem egy magyar csapat, egy egész sportnemzedék pedig végképpen besült!


 

A szolnoki varázslatban is kellően sok volt az idegen számadat, pluszban hozzájött, hogy a Tiszaliget Arénában manapság nem sok boldogság könnycsepp csurrant az arcokon. A legfrissebb, legfájóbb az Alba Fehérvár elleni, a végére kimondottan feszülős, izgalmas örökrangadó volt. Persze nulla sikerélménnyel, de legalább egy izmos hosszabbítás kicsikarásával!

Erre pár napra jött a nemzetközi liga legerősebb csapata, a nem szerény nevű, dán medvékből álló Bakken Bears, amely már korábban továbblépett a csoportból. A kosaras Hamletek szétverték az összes ellenfelüket, majdnem, emiatt Szolnokon akár lazázhattak volna. Úgy is indult a bandázás, hogy szaporán hintettek egy 11 pontos sorozatot, erre a háziaktól csak üres dobások potyogtak. Felszisszentek a leghűségesebbek: a francba, megint egy méretes zakó! Aztán nem! Olyan karcsúan, erősre emelkedett a Szolnok, hogy csak bámulta őket a nagy dán különítmény! Nagyszünetre 17 pont ollózott a két csapat között, nem a látogatóknak! Pedig ott aztán zsugázott egy amcsi srác, akitől csak örökölni lehetett a labdát, annyira önzőzött, pattogott ugyan egy szenegáli lassú, ropi alkat, hiába! Beállt a dán óriás, mellé még egy másik pöröly, hiába! Szépen, olajozottan mozogtak a Szolnokiak, a teher nélküli összecsapáson legalább az önbizalmuk visszajött a bajnoki és kupameccsekre!

23 pontot mérni a dán szupercsapat Bakken Bears-re, elég szép csapatás volt!